áldott állapotban

14.hét
Migrén után másnap megkönnyebbülten álltam neki a napnak. Eltűntek a fejfájások nyomai,kellemesen éreztem magam.
Neki is álltam az ebédnek,mert meleg étel nélkül nem működöm,és most különösen nagy figyelmet fordítok erre. Szépen komótosan jöttem-mentem a konyhában,közben egyéb dolgokat is intéztem.
Aztán hirtelen arra lettem figyelmes,h valami furcsát érzek. Hogy vérzek!!! Azonnal pánik fogott el,óriási fordulatszámon pörögtek a gondolatok a fejemben,h vajon mitől lehet.
Vasárnap van,orvos ki tudja dolgozik-e,hívom a kórházat. De nincsen bent! Aztán gyorsan be is ugrik,h nekem megvan a mobilszáma,de lehet ilyenkor zavarni? Kit érdekel,vészhelyzet van,nem tudok várni. Tárcsázom a számot,felveszi!!!
Rémülten közlöm vele a tényeket,h tegnap migrénem volt,ma pedig ez van. De gyorsan megnyugtat,h nem kell megijedni,mert nem görcsölök,és nem erős a vérzés. Ha felerősödne,irány a kórház,de addig nincsen baj. Leteszem,de igazából nem nyugszom meg.
1 perc múlva csörög a telefonom: az orvos! Azt mondja,h hétfőn (másnap) délelőtt bent van,menjek be,és megnézi uh-on a biztonság kedvéért.
Na most már kicsit jobban érzem magam,hisz rögtön másnap rám néznek. És hát nem elhanyagolható tény az,h az orvos a mobiljáról visszahívott! Ez mindenképpen nagy elkötelezettségre és lelkiismeretességre vall. Őszintén szólva én még ilyenről nem hallottam az orvostársadalom körében.
Másnap délelőtt:
Férjem szerencsére nem dolgozik,úgyh be is visz a kórházba. Most nincsenek sokan,hamar sorra is kerülök.
Mondom neki,h én hívtam tegnap,de látom rajta,h képben van,bólogat és int,h jöjjek,megnéz.
Reflexszerűen a baba szívét keresem a monitoron,de rögtön látom,h szépen ritmusosan dobog!!! Mozgolódik is,úgyh reménykedem,h nincsen nagy baj. Nagyon alaposan nézegeti a méreteket,amiket le is diktál az asszisztensnek. Próbálja minden irányból megnézni,de folyton az arcát mutatja oldalról! Mondja is az orvos,h biztosan lány lesz,mert széparcú és fotogén!! :) Majd megtörli a hasam,és közli,h nincsen semmi baj.
Óriási kő esett le a szívemről,és megfogadom magamban,h az eddigieknél is jobban vigyázok az én kincsemre!
Az ajtón kilépve meglátom férjem rémült arcát,majd gyorsan megnyugtatom,h minden a legnagyobb rendben,és boldogan,büszkén mutatom neki a Róla kapott képet...