áldott állapotban

A díj mottója:
Ezek a blogok szerfelett bájosak.
A blog íróinak az a céljuk,h barátok és barátságosak legyenek. Reményeink szerint ezen díj átadásakor több barátság keletkezik,a barátság elterjed,és több figyelmet kap a blogger.Amikor tovább adod,kérlek vedd figyelembe ezen elveket.

Én Claudiától kaptam ezt a díjat,ami nagyon megtisztelő,mert kezdő blogolóként máris elnyertem mások tetszését. Ennek nagyon örülök!
Én Csai-nak adnám tovább a díjat,mert blogjával mosolygóssá teszi napjainkat! :)

Megint eltelt 2 hét,az idő rohamléptekkel halad előre,már betöltöttem a 18.hetet is.
Az étvágyam már igencsak jónak mondható.
Reggelire két szendvics az alap,de persze nem hiányozhat mellőle paprika,paradicsom,vagy bármilyen zöldség. Tízórai gyanánt letolok egy almát (vagy kettőt),de ha nincs itthon,bármilyen gyümölcs megteszi. Mert érzem,h vitaminra szomjazik a testem,és megpróbálok minél többet magamhoz venni belőle.
Ebédre természetesen főtt étel,de ha nem ehetek levest,már hiányérzetem van. Ezért mindig szakítok időt rá,h egy fazék vízből ízletes gulyást,vagy akár tojáslevest varázsoljak. Másodiknak bármilyen főzelék megteszi,húsétel vagy tészta. Volt idő,mikor brokkolit brokkolival ettem,de olyan is volt,h a mákos tésztáért ölni tudtam volna.
Uzsonnaidőre már nagyon éhes vagyok,joghurt,túró rudi,vagy gyümölcsturmix a sláger.
Vacsorára valami hideg,de természetesen nem hiányozhat a vitamindús zöldség sem. Mikor kórházban voltam,több alkalommal hot-dogról álmodtam,és most hogy meg is tudom enni,ezt is felveszem az étlapra!
A rendszeres étkezésnek meg is van a hatása,az arcomnak már van színe,és a pocakom is kezd gömbölyödni. Jártamban keltemben akivel csak találkozom,már azt kérdezi,h megmozdult-e a pici. Nemleges válaszomra eltérően reagál édesanya,kolléganő,barátnő,de még a szomszéd is. Van aki azt mondja,h már ideje lenne,ki pedig azt,h bőven ráér még,nem kell aggódni. Eddig még nem is fordítottam erre figyelmet,csak miután a védőnőm mondta,h most már figyelgethetem,mert nemsokára megmozdulhat.
Ezen felbuzdulva többször fogtam meg a hasam,vagy az ágyon ülve figyeltem feszülten,h történik-e valami. Igen ám,de mit is figyelek? Milyen az a magzatmozgás? Többen azt mondják,h olyan,mintha bélmozgás lenne,de mégsem az. Na most aztán fel van adva a lecke! Mivel én még nem éreztem ilyet,kissé bizalmatlanul,de kitartóan figyeltem a történéseket,de nem tapasztaltam semmit.
2-3 nap múlva még mindig semmi.
Már majdnem 19 hetes vagyok (18+5),mikor "lámpaoltás" után még nem vagyok álmos,és elhatározom,h na majd most nagyon odafigyelek! Este van,csönd van,hátha most minden zavaró körülményt kizárva megérzem a várva várt mozdulatot.
Nemsokára érzem is,h mocorog valami,de mivel korgó hangok is kísérik,hamar rájövök,h a vacsorám "dolgozik" odabent. De nem adom fel,sőt,most már tudom,h ez az,amivel nem szabad összekeverni.
Nemsokkal később viszont a köldököm alatt érdekes dologra leszek figyelmes: egy puha valami nekiütődik a hasamnak belülről,mint mikor a szilvás gombócok egymásnak ütköznek. Rögtön utána még egyszer!
Amint az agyam felfogja,h mi történt,szemernyi kétség sincs bennem,azonnal mosolyra húzódik a szám: Igen,EZ Ő VOLT!!!!!

Orvosom a történtek miatt úgy látta jónak,h a terhességem 16.hetében is megnéz. Kaptam is időpontot a szokásos kórházi uh-ra.
Megérkezésemkor a már várakozó lányoktól kérdeztem,h szeretett orvosunk bent van-e,de sajnos egybehangzó válasz jött,h ma nincs itt. Mit tudok tenni,időpontom van,hát nézzen meg valamelyik diplomával rendelkező orvosnak titulált fehérköpenyes. (Azt hiszem ezzel nem is rejtettem véka alá tapasztalataimat és ebből fakadóan alkotott véleményemet.)
Pár perc várakozás után bal kéz felől elő is tűnik egy sétálgató fiatal férfi és egy még fiatalabb asszisztensnő belemerülve a nyilvánvalóan nagyon fontos beszélgetésbe. Azonnal fel is ismertem a fiatal orvost,hisz kétheti kórházi tartózkodásom alatt volt szerencsém megismerni. Sajnos nem a legjobb véleményem alakult ki róla sem szakmailag,sem pedig emberileg,és ezzel nem vagyok egyedül. De végülis nem genetikai uh lesz a mai,"csak" egy kontroll,h jól van-e az én kincsem,és nem történt-e változás a múltkori találkozás óta.
Nem is várakozok olyan sokat,mire sorra kerülök. A szobába lépve meglepődve látom,h az asszisztensnő ül a gép előtt,az orvos pedig mögötte egy másik széken hátradőlve,két karját a tarkóján összekulcsolva "trónol",mintha legalább a kórház vezető főorvosi posztját töltené be. (Ehelyett a kórházba tavaly nyáron érkező 28 éves orvostanhallgatóról van szó.)
Na, gondoltam itt se leszek sokkal okosabb,de legalább nézhetem a monitoron a babámat,és hogy dobog-e a szíve,arról már egyedül is meg tudok bizonyosodni.
Amint előtűnik az uh.kép,azonnal megnyugszom,hisz igen,ott fincánkol a kis drága,ver a szíve,és gyönyörű nagyra nőtt,mióta utoljára láttam!!
Asszisztensnő izgul,próbálja követni mesterünk utasításait (pfffff), minden testrészt megközelíteni a lehető legjobban. Nagyjából sikerül is neki,de nem vívta ki a mester elismerését,ezért nyugtalan is. Nevetségesnek tartom a helyzetet,de megragadom az alkalmat,és megkérem a csajt (mert ő sem több 25-nél!),h adjon nekem képet. Szerencsétlen már nem mert más testhelyzetet keresni a monitoron,az éppen akkor látható módon kinyomtatott egyet,és megkérdezte h jó lesz-e. Mondtam,h persze,mert igazából nekem mindegy melyik oldalról,csak kapjak Róla egy képet!
Gyorsan összekaptam magam,a képet és a kiskönyvemet magamhoz fogtam és egy pillanat alatt kint is voltam a szobából,és ebből a kínos szituációból.
A váróban elővettem újra a képet,és megnéztem közelebbről. Szemből készült,és a koponya formáját figyelve kicsit megijedtem,h biztosan így kell-e kinéznie a kicsimnek. Leginkább E.T. jutott róla eszembe,de rögtön el is szégyelltem magam miatta.
Siettem haza,gondoltam megkeresem kedves védőnőmet,aki mindig olyan készséges,és megkérdezem,h mi a véleménye a képről. Átnyújtom neki gyorsan,és neki is felteszem a kérdést,amit magamnak is. Meglepődve néz rám,és azt mondja: "Hát persze,h így kell kinéznie! Hisz még csak most fog kialakulni az arca a 18.hét tájékán!" Majd félve hozzáteszi:"Ilyenkor még úgy néznek ki,mint E.T.!"
Nagyot nevettünk,és engem hamar ellepett a nyugalom!!!!...

Eltérőek az orvosi vélemények a terhességben bevehető gyógyszerek és gyógyszerkészítmények tekintetében. Egyesek teljesen megtiltják azt,mások viszont nem tartanak károsnak bizonyos készítményeket,és fel is írják a kismamáknak.
Én még az előző terhességemnél hallottam arról több nőgyógyásztól,h az Algopyrint teljes nyugalommal lehet szedni,persze nem mértéktelenül. A védőnőm is ezen a véleményen van,és sok kismamától is hallottam ezt.
Ennek ellenére sem vettem be az őrült fejfájásom legelején,mert én alapvetően jól tűröm a fájdalmat,és reménykedtem benne,h az "engedélyezett" gyógyszert sem kell bejuttatnom a szervezetembe. Hisz mégiscsak egy gyógyszer! De mivel már fetrengtem egész nap,mégis ezt az utat választottam.
Majd miután megnyugodtunk mindannyian,eltelt a nagy ijedtség óta pár nap,felhívott az egyik barátnőm. Ő az egészségügyben dolgozik,és nemrégiben szerzett egy diplomát is a témából! Már rengeteget segített nekünk egészségügyi témában,ha bármilyen kérdésem vagy aggályom volt,hozzá fordultam. Szóval elmeséltem neki,h mi történt,és h Algopyrint is vettem be,válasz a következő volt: "Te normális vagy?" Felháborodtam,h az orvosok és a védőnőm szavát kérdőjelezi meg, és még amellett nem is értettem,h miért van ennyire ellene. Aztán azt mondta,h az Algopyrin az egyetlen gyógyszer,ami befolyásolja a vérképzést!!
Amit én persze nem tudtam,de ha így van,akkor nekem semmiképpen nem lett volna szabad bevennem!
Ugyanis: az előző terhességemnél az orvos egy nagy vérömlenyt talált a méhemben,ami nem szívódott fel,és valószínű,h ez okozta a vetélésemet. Mindezek után én elindultam vizsgálódni,és találtam egy lelkiismeretes haematólogust,aki ebben maximálisan támogatott. Megnézte a vérképemet,és azt mondta,h a thrombocitaszámom (vérlemezke szám) nagyon alacsony,ezért vérzékenység gyanújával beutalt mindenhová,ahová kellett. Voltam Sopronban,Budapesten,Szentesen és végül Debrecenben is. Végül a debreceni klinikán kaptam meg a végső diagnózist: még mindig alacsony a thrombocitaszámom,de diagnosztizálható vérzékenységem nincsen!! Mindezek után lehettem csak terhes,amellett,h rendszeres kontrollra kell járnom a haematológiára.
Szóval a barátnőm a fülembe ültette a bogarat,és mivel hülyeségeket nem szokott nekem mondani, ezért utánanéztem az Algopyrinnek egy kicsit a neten! Rövid keresgélés után rá is találtam a lényegre:
"Az Algopyrin mellékhatásai többek között:
-A vérlemezke szám súlyos csökkenése: fokozott vérzéshajlam,és/vagy pontszerű bőr- és nyálkahártya vérzések formájában jelentkezhet."
Azt hittem nem látok jól! Soha ilyen mellékhatásáról nem hallottam! Hiszen egészen gyerekkorom óta szedtem ezt fejfájásra,egyéb fájdalmakra,és soha nem tapasztaltam semmiféle mellékhatását.
De ezek szerint okozhatta ez a bogyó a vérzést,és nekem személy szerint nem is szabadott volna bevennem! Legalábbis terhesen nem!
De végül ebből is tanultam,mégpedig azt,h mindenkinek egyénre szabott,h mit vehet be és mit nem. Ha már minden kötél szakad...