áldott állapotban

Terhességem 6.hetében már minden rokonom és ismerősöm tudja,h kisbabát várunk.
Én még ugyanúgy dolgozom,mint eddig,bár reggelente már elég gyengének érzem magam,és az ételt sem kívánom annyira.
A 7.hét egyik reggelén már alig bírok felkelni,ólmos fáradtságot érzek,a gyomrom nehéz és émelyeg. Bemegyek dolgozni,de kolléganőm mondja,h elég vacakul nézek ki. Próbálok még helyt állni,de érzem,h nem fog menni,vízszintesben érezném jól magam,és aludni vágyom.
Felhívom a főnököm,h sajnos használhatatlan vagyok,hazamennék. Mivel tud az állapotomról,és mert nagyszerű főnök és ember,természetesen elenged.
A következő napokban rohamosan csökken az étvágyam,az émelygés hányingerré,majd hányássá fajul. Reggelente már teljesen elgyengült vagyok,erős hányingerem van.A fürdőben általában át is ölelem gyorsan a WC csészét,majd elvonszolom magam az ágyig,és bízom benne,h jobban leszek. De mivel már minden kijön belőlem,nem is leszek jobban,csak borzasztóan kínoz a hányinger.
A 8.hét elején időpontom van kontrollra,férjem be is visz a kórházba. Rám néz az orvos,és megkérdezi,h rosszul érzem-e magam,mire én felvázolom neki a helyzetet.
Azonnali befekvés,nehogy kiszáradjak.
Általában hidegrázásom van a kórháztól (de kinek nincsen),de most egy kicsit örültem ennek,mert legalább megfigyelés alatt tartanak. A férjem egész nap dolgozik,nem tud otthon ápolni,jobb ez így.
Infúzió egy tubussal.
Uh.:a kisbaba jól van!
Kicsit jobban érzem magam,de a hányingerem még mindig erős,étvágyam nincsen. Kérdezik,mit hozzanak be nekem enni,de az ég világon semmit nem tudok már legyűrni. Az orvosok azt szajkózzák,h próbáljak enni,mert nem épülök fel,de amint valami lemegy,már megyek is hányni.
Rettenetesen érzem magam,kedvetlen vagyok,csak feküdni tudok,és tehetetlenségemben legszívesebben sírnék...
Az acetonom pozitív,fenyeget a kiszáradás,infúzió két tubussal.
Uh.:a kisbaba jól van!
Délutánra sokkal jobban leszek,majd miután beveszem a szokásos Elevitet,szinte azonnal megerősödik a hányingerem,és megyek is hányni. Közlöm is gyorsan az orvossal,h mi történt,és azt javasolja,ne szedjem. Megfogadom a tanácsát,és láss csodát, rá pár napra kezdek tényleg jobban lenni,egy-két dolog meg is marad bennem. Már többnyire csak gyomorsavat hányok.
A kórházi menü finoman szólva siralmas,de a táplálóbb falatokat nagy erőfeszítések árán letuszkolom,h végre erősödjek is egy kicsit.
A második héten kicsivel jobb a színem (ezzel a szobatársaim is egyetértettek),és az orvosok is úgy látják,h most már megmaradok. Hazaengednek.
10.hét:Még nagyon gyenge vagyok,2 percet sem tudok egy helyben állni. Ráállok az otthoni mérlegre,és megijedek: 51kg! 3 kilót ledobtam két hét alatt.
Reggelente erős hányingerek,de csak öklendezés van,és egy fél szendvicset már meg tudok enni háromnegyed óra leforgása alatt!! Ez egyértelmű fejlődés!Napról napra erősebbnek érzem magam,egyre több mindent meg tudok enni,és a húsleves jólesik.
12.hét:Megint mérlegre állok,és nagyon megörülök,mert visszaszedtem azt a 3 kilót!! Úgyh most súlyban ott vagyok,mint mikor teherbe estem.
Viszont a feszültség kezd elhatalmasodni rajtam,mert pár nap múlva időpontom van a 12.heti genetikai uh.-ra...