33.hét
Ezt a folyton változó időjárást képtelenség kiszámítani. Délelőtt tűz a nap,nem lehet megmaradni csak az árnyékban. Majd délután beborul az ég,és viharos szél közeledik. Amivel még önmagában nem lenne baj,de egy "görögdinnyével" a hasamban,14 kilóval nehezebben már elég kétségbeejtő a helyzet. És mivel a vérnyomásom is alacsonyabb,mint egyébként szokott lenni,én csak téblábolok egész nap,vonszolom magam,mint egy többtonnás mammut. Jövök megyek a lakásban,és legtöbbször szédülök is,mert - hogy ne legyen olyan egyszerű a helyzet - frontérzékeny lettem.
De - gondoltam - sebaj,leülök bent a hűvösben a kanapéra és a kézimunkámmal elfoglalom magam. Találtam is maradék fonalakat,és kitaláltam,h a születendő gyermeknek téli kollekciót kötök. Neki is láttam,majd fél óra elteltével olyan szintem elkezdett fájni a hátam,h abba is kellett hagynom. Kimentem a teraszra,h egy kicsit megmozgatom a tagjaimat,de a szabad levegőről gyorsan beszédültem a szobába. Meghúztam az ásványvizes flakont,majd visszaültem,és folytattam a művemet. Már nem kellett fél óra,h elkezdjenek fájni a tagjaim,úgyh kitaláltam,h összeütök vmi finomat a konyhában. Persze olyat,ami hamar kész,de mégiscsak állni kell,és jönni menni. És legalább egy kis mozgás.
Jó nagyot kellett hajolnom,h a fakanalat bele tudjam dugni az ételbe,és a hasamat se gyújtsa meg a gázláng. A mosogatómedencéről nem is beszélve,mert már minden alkalommal csurom vizes lesz a pólóm mosogatás után. Vagy lehet,h a karom túl rövid? :) Éppen csak készen lettem a konyhai teendőkkel,már a derekam annyira fájt,h le kellett ülnöm. Kifújtam magam,majd odaültem az asztalhoz,h megebédeljek. Próbáltam az asztal fölé hajolni több-kevesebb,de inkább kevesebb sikerrel,mert már akkora a hasam,h nem férek az asztalhoz sem. De azért leküzdöttem nagy nehezen az akadályokat,az ebéd elfogyott,aminek viszont a pólóm látta kárát. Észre sem vettem,h az ebédből a ruhámra is jutott. :) Hát hiába,nem mindennap nő meg az ember hasa ilyen rövid idő alatt ekkorára!
De most hogy jóllaktam,szinte törvényszerűen le is esett a vérnyomásom,úgyh nincs más hátra,mint ledőlni. Pihenés közben érzem,ahogy elkezd mocorogni a kis Drágám a hasamban,mintha megköszönné fáradozásaimat az ebédért.:) És ezzel a szívet melengető gondolattal álomba is zuhanok...
De - gondoltam - sebaj,leülök bent a hűvösben a kanapéra és a kézimunkámmal elfoglalom magam. Találtam is maradék fonalakat,és kitaláltam,h a születendő gyermeknek téli kollekciót kötök. Neki is láttam,majd fél óra elteltével olyan szintem elkezdett fájni a hátam,h abba is kellett hagynom. Kimentem a teraszra,h egy kicsit megmozgatom a tagjaimat,de a szabad levegőről gyorsan beszédültem a szobába. Meghúztam az ásványvizes flakont,majd visszaültem,és folytattam a művemet. Már nem kellett fél óra,h elkezdjenek fájni a tagjaim,úgyh kitaláltam,h összeütök vmi finomat a konyhában. Persze olyat,ami hamar kész,de mégiscsak állni kell,és jönni menni. És legalább egy kis mozgás.
Jó nagyot kellett hajolnom,h a fakanalat bele tudjam dugni az ételbe,és a hasamat se gyújtsa meg a gázláng. A mosogatómedencéről nem is beszélve,mert már minden alkalommal csurom vizes lesz a pólóm mosogatás után. Vagy lehet,h a karom túl rövid? :) Éppen csak készen lettem a konyhai teendőkkel,már a derekam annyira fájt,h le kellett ülnöm. Kifújtam magam,majd odaültem az asztalhoz,h megebédeljek. Próbáltam az asztal fölé hajolni több-kevesebb,de inkább kevesebb sikerrel,mert már akkora a hasam,h nem férek az asztalhoz sem. De azért leküzdöttem nagy nehezen az akadályokat,az ebéd elfogyott,aminek viszont a pólóm látta kárát. Észre sem vettem,h az ebédből a ruhámra is jutott. :) Hát hiába,nem mindennap nő meg az ember hasa ilyen rövid idő alatt ekkorára!
De most hogy jóllaktam,szinte törvényszerűen le is esett a vérnyomásom,úgyh nincs más hátra,mint ledőlni. Pihenés közben érzem,ahogy elkezd mocorogni a kis Drágám a hasamban,mintha megköszönné fáradozásaimat az ebédért.:) És ezzel a szívet melengető gondolattal álomba is zuhanok...
