áldott állapotban

14.hét
Migrén után másnap megkönnyebbülten álltam neki a napnak. Eltűntek a fejfájások nyomai,kellemesen éreztem magam.
Neki is álltam az ebédnek,mert meleg étel nélkül nem működöm,és most különösen nagy figyelmet fordítok erre. Szépen komótosan jöttem-mentem a konyhában,közben egyéb dolgokat is intéztem.
Aztán hirtelen arra lettem figyelmes,h valami furcsát érzek. Hogy vérzek!!! Azonnal pánik fogott el,óriási fordulatszámon pörögtek a gondolatok a fejemben,h vajon mitől lehet.
Vasárnap van,orvos ki tudja dolgozik-e,hívom a kórházat. De nincsen bent! Aztán gyorsan be is ugrik,h nekem megvan a mobilszáma,de lehet ilyenkor zavarni? Kit érdekel,vészhelyzet van,nem tudok várni. Tárcsázom a számot,felveszi!!!
Rémülten közlöm vele a tényeket,h tegnap migrénem volt,ma pedig ez van. De gyorsan megnyugtat,h nem kell megijedni,mert nem görcsölök,és nem erős a vérzés. Ha felerősödne,irány a kórház,de addig nincsen baj. Leteszem,de igazából nem nyugszom meg.
1 perc múlva csörög a telefonom: az orvos! Azt mondja,h hétfőn (másnap) délelőtt bent van,menjek be,és megnézi uh-on a biztonság kedvéért.
Na most már kicsit jobban érzem magam,hisz rögtön másnap rám néznek. És hát nem elhanyagolható tény az,h az orvos a mobiljáról visszahívott! Ez mindenképpen nagy elkötelezettségre és lelkiismeretességre vall. Őszintén szólva én még ilyenről nem hallottam az orvostársadalom körében.
Másnap délelőtt:
Férjem szerencsére nem dolgozik,úgyh be is visz a kórházba. Most nincsenek sokan,hamar sorra is kerülök.
Mondom neki,h én hívtam tegnap,de látom rajta,h képben van,bólogat és int,h jöjjek,megnéz.
Reflexszerűen a baba szívét keresem a monitoron,de rögtön látom,h szépen ritmusosan dobog!!! Mozgolódik is,úgyh reménykedem,h nincsen nagy baj. Nagyon alaposan nézegeti a méreteket,amiket le is diktál az asszisztensnek. Próbálja minden irányból megnézni,de folyton az arcát mutatja oldalról! Mondja is az orvos,h biztosan lány lesz,mert széparcú és fotogén!! :) Majd megtörli a hasam,és közli,h nincsen semmi baj.
Óriási kő esett le a szívemről,és megfogadom magamban,h az eddigieknél is jobban vigyázok az én kincsemre!
Az ajtón kilépve meglátom férjem rémült arcát,majd gyorsan megnyugtatom,h minden a legnagyobb rendben,és boldogan,büszkén mutatom neki a Róla kapott képet...

Rohamléptekkel megy az idő,már a 14.hétben járok!
Reggel már nem kínoz erős hányinger,csak egy kis émelygés,az meg már sétagalopp ahhoz képest,amiken keresztülmentem.
Ezekben a napokban az évszakhoz képest szokatlanul meleg van,a nappali ablakán erősen süt be a nap. Egyik ilyen napon a szokásos teendőimet végeztem,de nem voltam 100%-os,mert a fejem reggel óta elég erősen fájt.
Egyszer csak arra lettem figyelmes,h a bal szemem előtt egy erős vibráló fényt látok,ami zavar is látásban. Ó,te jó ég,migrénem lesz!!!! Van egy személyre szabott erős gyógyszerem, (mert sajnos "gyakorló" migrénes vagyok), de azt most nem vehetem be.Sebaj,felmegyek,ledőlök,lehalkítom a tv-t,és el fog múlni!
Be is csuktam a szemem,hátha elalszom,de közben a vibráló fény már a másik szememben is cikázott. Nagy nehezen el tudtam aludni. Kb.1 óra múlva ébredtem arra,h rettenetesen hasogat,és lüktet a fejem,ráadásul még hányingerem is van!
Lementem a nappaliba,h most már biztosan szűnik,már csak lent pihenek egy kicsit,és rendben leszek. Megint elaludtam.
2 órát alhattam,mikor erős hányinger ébreszt fel,a fejem ugyanolyan erősen lüktet. Kimentem a mosdóba,h felfrissítem magam egy kis hideg vízzel,de olyan rosszul vagyok,h kijön belőlem minden!!
Visszafekszem,de csöppet sem vagyok jobban. Gondoltam ennek már fele sem tréfa,kerítenem kell egy Algopyrint,mert állítólag az az egyetlen bogyó,amit terhesen be lehet venni. Neki is álltam a gyógyszeres szekrényben kutatni,de hát miért lenne belőle itthon??!! Mindenféle más fejfájás csillapító,hasmenés elleni kapszula és gyomorégés elleni szer is van itthon,de ami kell nekem,az nincs!!
Felhívtam a szomszéd nénimet,aki már annyit segített nekem,és megkérdeztem,nincs-e neki véletlenül otthon.Szerencsémre volt neki, át is hozta,és gyorsan be is vettem.
Megint lefeküdtem,h aludjak még egy kicsit,de gondoltam már nem lehet semmi baj,hisz az orvosság már bennem van. Sikerült is álomba zuhannom,egészen este 11ig! Ébredéskor már elviselhető a fejfájásom,hányingerem elmúlt.
Férjem éppen akkor jött haza.Elmeséltem neki,h min mentem keresztül,és közölte,h akkor menjek máris lefeküdni,mert igazán elmúlni csak holnap fog!! Sajnos őt még gyakrabban szokta kínozni a migrén,nagy tapasztalata van ebben.Meg is fogadtam a tanácsát,mert borzasztóan kimerült és fáradt voltam: felkeltem,és elmentem aludni...

Déli 12 órára van időpontom a kórházba,férjem szabadnapot vett ki,h elkísérhessen.
Mivel az előző két terhességem sajnos rosszul végződött nagyjából ezekben a terhességi hetekben,egy alapfeszültség folyamatosan van bennünk,de próbálok másra gondolni. Ez egészen addig sikerül is,míg be nem érünk a kórházba.
4.emelet-re megyünk,a liftben síri csend,szinte hallom mindkettőnk szívének erős dobogását.
Az osztályon többen jönnek-mennek,mindenki a saját dolga után.
Az uh-os szoba előtt rengeteg kismama várakozik (amin már meg sem lepődök),kérdésemre többen mondják,h nincs bent az orvos,akire várunk,más fog megvizsgálni. Ennek nem örülök,de nem tudok mit tenni.
Lassan megy a sor,már nagyon idegesek vagyunk. Férjem nagyon utál várni,mert türelmetlen alkat,de most egy hang nélkül ül mellettem.
Majdnem egy óra telik el,mire végre szólítanak.
A szobában egy aszisztensnő ül a számítógép előtt,szemben pedig az orvos, mondja,h feküdjek az ágyra. Az ággyal szemben egy nagy képernyő,amin mindent látok,amit az orvos is.
Néma csend,míg "beizzítja" az uh fejet,majd egy pillanat múlva meglátom a babámat a képernyőn,és azonnal a szívét keresem: dobog!!!!! Istenem,annyira boldog vagyok,de tüstént figyelem a többi testrészét is. Fej,test,lábak,kezek,leltár kész,minden a helyén.
Aztán feszülten figyelem,ahogy a méreteket diktálja az aszisztensnek, ülőmagasség, fejkörfogat, nyaki redő. Ez utóbbi 1mm!,mondja is az orvos,h az teljesen jó!
Megtörli a hasam,közli,h készen vagyunk.
De mivel nem hiszek a fülemnek meg a szememnek sem,rákérdezek még egyszer,h minden rendben? És a legnagyobb természetességgel azt mondja: IGEN!
Elköszönök,és értetlen,meglepett fejjel jövök ki az ajtón. Férjem azonnal felugrik,és kérdezi,h mi van??!! Én meg csak kinyögöm,h minden rendben. Mosolyra húzódik a szám,de még nem tudom felfogni.
Hazafelé a kocsiban részletesen elmesélek mindent,férjem mindenre kíváncsi,a legapróbb dolgokra is,és miközben beszélek,kezd eljutni a tudatomig,h a baba egészséges,és mehet minden tovább...

Terhességem 6.hetében már minden rokonom és ismerősöm tudja,h kisbabát várunk.
Én még ugyanúgy dolgozom,mint eddig,bár reggelente már elég gyengének érzem magam,és az ételt sem kívánom annyira.
A 7.hét egyik reggelén már alig bírok felkelni,ólmos fáradtságot érzek,a gyomrom nehéz és émelyeg. Bemegyek dolgozni,de kolléganőm mondja,h elég vacakul nézek ki. Próbálok még helyt állni,de érzem,h nem fog menni,vízszintesben érezném jól magam,és aludni vágyom.
Felhívom a főnököm,h sajnos használhatatlan vagyok,hazamennék. Mivel tud az állapotomról,és mert nagyszerű főnök és ember,természetesen elenged.
A következő napokban rohamosan csökken az étvágyam,az émelygés hányingerré,majd hányássá fajul. Reggelente már teljesen elgyengült vagyok,erős hányingerem van.A fürdőben általában át is ölelem gyorsan a WC csészét,majd elvonszolom magam az ágyig,és bízom benne,h jobban leszek. De mivel már minden kijön belőlem,nem is leszek jobban,csak borzasztóan kínoz a hányinger.
A 8.hét elején időpontom van kontrollra,férjem be is visz a kórházba. Rám néz az orvos,és megkérdezi,h rosszul érzem-e magam,mire én felvázolom neki a helyzetet.
Azonnali befekvés,nehogy kiszáradjak.
Általában hidegrázásom van a kórháztól (de kinek nincsen),de most egy kicsit örültem ennek,mert legalább megfigyelés alatt tartanak. A férjem egész nap dolgozik,nem tud otthon ápolni,jobb ez így.
Infúzió egy tubussal.
Uh.:a kisbaba jól van!
Kicsit jobban érzem magam,de a hányingerem még mindig erős,étvágyam nincsen. Kérdezik,mit hozzanak be nekem enni,de az ég világon semmit nem tudok már legyűrni. Az orvosok azt szajkózzák,h próbáljak enni,mert nem épülök fel,de amint valami lemegy,már megyek is hányni.
Rettenetesen érzem magam,kedvetlen vagyok,csak feküdni tudok,és tehetetlenségemben legszívesebben sírnék...
Az acetonom pozitív,fenyeget a kiszáradás,infúzió két tubussal.
Uh.:a kisbaba jól van!
Délutánra sokkal jobban leszek,majd miután beveszem a szokásos Elevitet,szinte azonnal megerősödik a hányingerem,és megyek is hányni. Közlöm is gyorsan az orvossal,h mi történt,és azt javasolja,ne szedjem. Megfogadom a tanácsát,és láss csodát, rá pár napra kezdek tényleg jobban lenni,egy-két dolog meg is marad bennem. Már többnyire csak gyomorsavat hányok.
A kórházi menü finoman szólva siralmas,de a táplálóbb falatokat nagy erőfeszítések árán letuszkolom,h végre erősödjek is egy kicsit.
A második héten kicsivel jobb a színem (ezzel a szobatársaim is egyetértettek),és az orvosok is úgy látják,h most már megmaradok. Hazaengednek.
10.hét:Még nagyon gyenge vagyok,2 percet sem tudok egy helyben állni. Ráállok az otthoni mérlegre,és megijedek: 51kg! 3 kilót ledobtam két hét alatt.
Reggelente erős hányingerek,de csak öklendezés van,és egy fél szendvicset már meg tudok enni háromnegyed óra leforgása alatt!! Ez egyértelmű fejlődés!Napról napra erősebbnek érzem magam,egyre több mindent meg tudok enni,és a húsleves jólesik.
12.hét:Megint mérlegre állok,és nagyon megörülök,mert visszaszedtem azt a 3 kilót!! Úgyh most súlyban ott vagyok,mint mikor teherbe estem.
Viszont a feszültség kezd elhatalmasodni rajtam,mert pár nap múlva időpontom van a 12.heti genetikai uh.-ra...

November 19.
Szabadnapot vettem ki,h minél előbb megbizonyodhassunk róla,h a teszt nem téved,és igenis van valaki a hasamban!
Orvosnál természetesen kígyózó sor,pedig bejelentkeztem.De én elszántan helyet foglalok,és hallgatom a köhécselést,itt-ott halk duruzsolást,és az éppen távozó hölgyek cipőjének kopogását. Feszült vagyok,mert mi van,ha a frissen választott orvosom nem szimpatikus mégsem,vagy ne adj' isten valami bajt fedez fel.
Nem múlik az idő.
Egy örökkévalóságnak tűnik,míg egy beteg kijön a rendelőből. Már egy órája várok,ami egy orvosnál sokszor nem is olyan sok.
Másfél óra telt el,és végre én jövök!
Bemutatkozom,elmondom,h most járok itt először,és h a tesztem pozitív lett. Orvos türelmesen hallgat,rákérdez az előzményekre,a papírjaimat gondosan átolvassa.
Majd int,h feküdjek fel,megnéz. A gyomrom összerándul,most már a bennem lévő feszültség nem is lehetne nagyobb.
Aztán rémisztő csend,a légy zümmögését is lehetne hallani,majd hirtelen megszólal: "Ott van,látom!... méhen belül van,...és 5 hetes." Istenem,micsoda megkönnyebbülés,a könnyeim is kicsordulnak! Végre lelazulhatok,hiszen kisbabám lesz!
Orvos felveszi az adatokat,megírja a diagnózist,majd kontrollra rendel vissza 2 hét múlva. De én már nem nagyon tudok figyelni arra,amit mond,mert rengeteg gondolat cikázik a fejemben.
Hogy milyen boldog lesz a férjem,hogy a barátnőimet milyen sorrendben hívjam fel. De mit fog szólni a főnököm? Meddig fogok tudni dolgozni? Te jó ég,kisbabám lesz!!!!

November közepe,másnap reggel 6 óra.
Megint egy reggel,megint egy új munkanap,és én,mint mindig a kínok kínját élem át,mire az ágyból a fürdőig eljutok. A szemeim félig csukva,a pizsama elfordulva rajtam,hajam szana-szét. Nagy nehezen bebotorkálok a célállomásra,és a lámpa fényénél meglátok a mosdón egy dobozt,amire az van írva:"Terhes teszt".
Jaj,tényleg,én tegnap vetettem egy tesztet,és ma reggel meg kell csinálnom (próbáltam felidézni a tegnapi eseményeket). De nem keltem fel korábban ezért,mert teljesen kiment a fejemből,úgyh jobb lesz,ha belehúzok,mert el fogok késni.
A teszt utasításai végrehajtva,várok.
Kis idő múlva megjelenik egy csík. Rögtön utána még egy! És erősödnek,és még jobban erősödnek!! Te jó ég,terhes vagyok!!!!!!!
Azonnal kipattant mindkét szemem,kivágtam a fürdőajtót,majd őrült léptekkel rohantam a hálóba a férjemhez,aki még az igazak álmát aludta. Megráztam,h ébredjen,mert nagy hírem van,de csak morgott valamit. Még jobban ráztam,és azt hajtogattam neki: két csíkos a teszt!! Szegény nem értette,h miféle csíkokkal zaklatom én korán reggel,majd mikor ecseteltem neki,h terhes vagyok,csukott szemmel mosolygott egyet,és visszaaludt.
Mikor munkába indult,felhívott,h magához tért,és nagyon boldog,h ilyen hírrel ébresztettem...

November közepe.
Szokásos munkanap,szokásos munka,minden a régi kerékvágásban. Csak épp a szokásosnál jobban idegesít némelyik vendég,és a szokásosnál többször gondolok arra,h szünetet kell tartanom,mert kivagyok,és különben is valamit kellene már enni is. Hisz már egy órája volt h reggeliztem,és egy túrós rétes jólesne.
Egy kollégám jött hozzám a szokásos kérdéseivel,de aznap azt éreztem,h a szokásosnál többet kérdez,többet kér,és különben is miért tart fel?!
Gondoltam,megint front van,ami megvisel,de hát miért van állandóan front,és miért mindig engem visel meg,és úristen,nincs már rétes??! Mit fogok én enni? Hát ez több a soknál.
Fél óra még ebédig,addig ki kell bírnom. Óráknak tűnik,de végre a tányér fölé hajolhatok .Remek a szakács főztje,hálás is vagyok neki.
Vissza a munkába,de jaj nagyon jól laktam,emésztenem kell,és pont most van tele az üzlet. Felháborító.
Fél óra-óra,lement az őrület,és lám,milyen gyönyörű ropogósra sült sajtos rudat találtam a pulton,és az illata is remek. Hát ezt meg kell ennem. De üresen nem az igazi,viszont gépsonkával fel lehet dobni,amit gondosan rá is helyeztem a tetejére és már toltam is le. Abban a pillanatban rám néz a kolléganőm,és azt kérdezi: "Kata mit csinálsz??" A döbbenettől megállt a falat a számban. Nem értettem miért baj h eszek!? Vagy talán leettem magam,vagy leejtettem a fél szelet sonkát?
De jött a válasz: "Te nem szoktál ennyi mindent összeenni,mi van veled?"
És abban a pillanatban még falattal a számban elkezdtem gondolkodni. Jézus,tényleg,sajtos rúd gépsonkával? És idegesít minden és úristen,tegnap a férjemmel is összekaptam. Itt valami nem stimmel. Mikor is jött meg utoljára? Húha,már elég régen. Azta,csak nem terhes vagyok?
Miután megettem azt a bizonyos sajtos rudat (vétek lett volna otthagyni),felhívtam a férjem,és megkértem,h vegyen egy terhes tesztet,mert érdekesen érzem magam.
"Gondolod h terhes vagy?" Jött a meglepett válasz,majd megígérte,h beszerzi nekem.