NST,ASK,és egyéb macerák...

40.hét
Még mindig egyben...

Hétfőre voltam kiírva,és ma már szombat van. Már mindennap a kórházban kezdünk férjemmel,és mindennap úgy indulunk el itthonról,h már lehet,h nem jövök haza. Kórházi cók-mók a csomagtartóban,papírjaim a táskámban. Testemben feszültség,fejemben teljes káosz: mi hogyan lesz,milyen szülésznőt fogok ki,úristen mennyire fog fájni,és millió hasonló gondolat gyűri az agyamat reggeltől estig,estétől reggelig.
A hasam már többször fájt,legutóbb háromnegyed óráig,és nem is kicsit. A legutóbbi vizsgálaton azt mondták,h az jó,ez a "bemelegítés"! Az király-gondoltam-,mert akkor az igazi fájásra már nem is merek gondolni. És már paráztam is megint.
Nem is tudok még arra koncentrálni,h milyen csudajó lesz gyerekkel a kezemben távozni a kórházból,mert csak a szülésig jutnak el egyelőre a gondolataim. Tudom,ennyire nem kellene,de mit tegyek? Próbálom elterelni a figyelmemet,de a mindennapos kórházi látogatás ebben nem segít. A zöld műtős ruha látványa és a vegyszerszag csak ront a helyzeten.
De hamarosan vége lesz ennek, mert orvosom úgy látja jónak,h szem előtt legyek,és holnapután (hétfőn) befektet. És a kórházból baba nélkül nem is megyek el!!!!!!!!! :)

3 megjegyzés:



Claudia írta...

Jajjjj, már nagyon izgulok én is, és persze ezerrel drukkolok! Nyugi, biztos minden rendben lesz, és rendben is van, mert egyébként nem engedtek volna haza! Több jó tanácsot sajna nem tudok adni, mert még nem jártam a "te cipődben". :-)))
KITARTÁS, és próbálj pozitív lenni, és csupa szép dolgokra gondolni!

Kata és Tommy írta...

Nem olyan régen olvasgatlak Téged illetve bocsánat Titeket. Nagyon édesen írtad le pocakosságod minden napjait.
Most már plusz egy ember drukkol hogy minél előbb kezedbe foghasd kis csodátokat. /Egyébként unokaöcsém is kislánynak indult, majd megkukacosodott a végére :-)/
Ha nem baj, most már állandó olvasótok leszek :-)))
Kata

Great írta...

Kata mi ujsag hogy vagy? nagyon izgulunk:)