Célegyenesben

38.hét

Nagyon lassan megy az idő...
Az utolsó hetek legalább olyan nehezek,mint az elsők. Legalábbis az én terhességemben. Bár az igazság az,h ha választani lehetne,h az első pár hetet szeretném-e végigcsinálni,vagy az utolsó párat,én az utolsókat választom.
Az alacsony vérnyomást,a frontérzékenységet,hátfájást,derékfájást,az örökös fáradságot-álmosságot,és a nagy súly cipelését még mindig jobban viselem,mint a hányingert,a hányást. De mivel nem választhatunk,így minden nehézségnek állunk elébe.:)
Aztán itt van a lélek nyugtalansága a szülés miatti aggodalom,félelem miatt.
Félek,mert nem tudom mi fog velem történni,félek,mert aggódom a kisbabám egészsége miatt. Félek attól is,h hogyan fogom viselni a nagy fájdalmat,és az esetleges komplikációktól is tartok. Azt mondják a szakemberek,h ez természetes,mert minden anya fél. És hogy nem lehet megnyugodni,csak ha meglesz a pici.
De ha meglesz,akkor is van min nyugtalankodni. Hogy fog-e szopni rendesen,és hogy el tudom-e látni,ha egyedül leszek vele. De akkor mikor nyugszunk meg igazán? Sosem?
Ezekkel a gondolatokkal telnek utolsó heteim a forró nyári napokon.
De mindezekkel együtt egy meghatározhatatlan öröm vegyül az érzelmeim közé! Hiszen rövid időn belül meglátjuk kisbabánkat,egy új életet,aki iránt már most mély érzelmeket táplálunk. Egy új időszámítás kezdődik,egy új szakasz jön el életünkben,ami megváltoztat mindkettőnket. A várakozás végre véget ér,és mi hirtelen felnövünk...

6 megjegyzés:



Patri-cica írta...

Végre adsz hírt magatokról!

:D

A legfontosabb,hogy nyugodj meg és koncentrálj arra,hogy minden rendben lesz!!!És akkor úgy is lesz!
A fizikai fájdalmakat(sajnos ezzel jár) mind-mind el fogja törölni az az öröm,amikor először a kezedben fogod tartani a babádat!

Minden rendben lesz!
Nyugi!

Puszi nektek!

Claudia írta...

Igen, már én is vártam az újabb postot!
Igaz, ezeket a dolgokat még nem éltem át, de a családban, és a baráti körben találkoztam ilyenekkel. Szinte mindenki fél, aggódik valamiért, ez természetes. A legfontosabb, hogy próbálj nyugodt maradni, hiszen ezt a babád is érzi. A barátnőmnek (Blanka nyíló világa blog)is sokan mondták az utolsó időben, hogy most pihenje ki magát, mert utána már nehéz lesz. Így is tett, és azt mondta, hogy örül, hogy megfogadta a tanácsot, mert könnyebb volt így. Szóval, semmi pánik, pihenj sokat, és élvezd ki az utolsó időt!

cskata írta...

Patri: azóta sem tudlak olvasni. nme tudsz meghívót küldeni?

AdriMárk írta...

Minden rendben lesz, és nemsokára megláthatjátok a pici pocaklakót.Puszi. Adri.

Claudia írta...

Kata! Kukk be hozzám, vár egy kis meglepi! Ja, és kitartás!!!!

Great írta...

Minden rendben lesz. es az, hogy félsz, teljesen termeszetes. de a világ legcsodalatosab dolga vár rád! anyának lenni!! bízz magatokban!:)