Orvosom a történtek miatt úgy látta jónak,h a terhességem 16.hetében is megnéz. Kaptam is időpontot a szokásos kórházi uh-ra.
Megérkezésemkor a már várakozó lányoktól kérdeztem,h szeretett orvosunk bent van-e,de sajnos egybehangzó válasz jött,h ma nincs itt. Mit tudok tenni,időpontom van,hát nézzen meg valamelyik diplomával rendelkező orvosnak titulált fehérköpenyes. (Azt hiszem ezzel nem is rejtettem véka alá tapasztalataimat és ebből fakadóan alkotott véleményemet.)
Pár perc várakozás után bal kéz felől elő is tűnik egy sétálgató fiatal férfi és egy még fiatalabb asszisztensnő belemerülve a nyilvánvalóan nagyon fontos beszélgetésbe. Azonnal fel is ismertem a fiatal orvost,hisz kétheti kórházi tartózkodásom alatt volt szerencsém megismerni. Sajnos nem a legjobb véleményem alakult ki róla sem szakmailag,sem pedig emberileg,és ezzel nem vagyok egyedül. De végülis nem genetikai uh lesz a mai,"csak" egy kontroll,h jól van-e az én kincsem,és nem történt-e változás a múltkori találkozás óta.
Nem is várakozok olyan sokat,mire sorra kerülök. A szobába lépve meglepődve látom,h az asszisztensnő ül a gép előtt,az orvos pedig mögötte egy másik széken hátradőlve,két karját a tarkóján összekulcsolva "trónol",mintha legalább a kórház vezető főorvosi posztját töltené be. (Ehelyett a kórházba tavaly nyáron érkező 28 éves orvostanhallgatóról van szó.)
Na, gondoltam itt se leszek sokkal okosabb,de legalább nézhetem a monitoron a babámat,és hogy dobog-e a szíve,arról már egyedül is meg tudok bizonyosodni.
Amint előtűnik az uh.kép,azonnal megnyugszom,hisz igen,ott fincánkol a kis drága,ver a szíve,és gyönyörű nagyra nőtt,mióta utoljára láttam!!
Asszisztensnő izgul,próbálja követni mesterünk utasításait (pfffff), minden testrészt megközelíteni a lehető legjobban. Nagyjából sikerül is neki,de nem vívta ki a mester elismerését,ezért nyugtalan is. Nevetségesnek tartom a helyzetet,de megragadom az alkalmat,és megkérem a csajt (mert ő sem több 25-nél!),h adjon nekem képet. Szerencsétlen már nem mert más testhelyzetet keresni a monitoron,az éppen akkor látható módon kinyomtatott egyet,és megkérdezte h jó lesz-e. Mondtam,h persze,mert igazából nekem mindegy melyik oldalról,csak kapjak Róla egy képet!
Gyorsan összekaptam magam,a képet és a kiskönyvemet magamhoz fogtam és egy pillanat alatt kint is voltam a szobából,és ebből a kínos szituációból.
A váróban elővettem újra a képet,és megnéztem közelebbről. Szemből készült,és a koponya formáját figyelve kicsit megijedtem,h biztosan így kell-e kinéznie a kicsimnek. Leginkább E.T. jutott róla eszembe,de rögtön el is szégyelltem magam miatta.
Siettem haza,gondoltam megkeresem kedves védőnőmet,aki mindig olyan készséges,és megkérdezem,h mi a véleménye a képről. Átnyújtom neki gyorsan,és neki is felteszem a kérdést,amit magamnak is. Meglepődve néz rám,és azt mondja: "Hát persze,h így kell kinéznie! Hisz még csak most fog kialakulni az arca a 18.hét tájékán!" Majd félve hozzáteszi:"Ilyenkor még úgy néznek ki,mint E.T.!"
Nagyot nevettünk,és engem hamar ellepett a nyugalom!!!!...
Megérkezésemkor a már várakozó lányoktól kérdeztem,h szeretett orvosunk bent van-e,de sajnos egybehangzó válasz jött,h ma nincs itt. Mit tudok tenni,időpontom van,hát nézzen meg valamelyik diplomával rendelkező orvosnak titulált fehérköpenyes. (Azt hiszem ezzel nem is rejtettem véka alá tapasztalataimat és ebből fakadóan alkotott véleményemet.)
Pár perc várakozás után bal kéz felől elő is tűnik egy sétálgató fiatal férfi és egy még fiatalabb asszisztensnő belemerülve a nyilvánvalóan nagyon fontos beszélgetésbe. Azonnal fel is ismertem a fiatal orvost,hisz kétheti kórházi tartózkodásom alatt volt szerencsém megismerni. Sajnos nem a legjobb véleményem alakult ki róla sem szakmailag,sem pedig emberileg,és ezzel nem vagyok egyedül. De végülis nem genetikai uh lesz a mai,"csak" egy kontroll,h jól van-e az én kincsem,és nem történt-e változás a múltkori találkozás óta.
Nem is várakozok olyan sokat,mire sorra kerülök. A szobába lépve meglepődve látom,h az asszisztensnő ül a gép előtt,az orvos pedig mögötte egy másik széken hátradőlve,két karját a tarkóján összekulcsolva "trónol",mintha legalább a kórház vezető főorvosi posztját töltené be. (Ehelyett a kórházba tavaly nyáron érkező 28 éves orvostanhallgatóról van szó.)
Na, gondoltam itt se leszek sokkal okosabb,de legalább nézhetem a monitoron a babámat,és hogy dobog-e a szíve,arról már egyedül is meg tudok bizonyosodni.
Amint előtűnik az uh.kép,azonnal megnyugszom,hisz igen,ott fincánkol a kis drága,ver a szíve,és gyönyörű nagyra nőtt,mióta utoljára láttam!!
Asszisztensnő izgul,próbálja követni mesterünk utasításait (pfffff), minden testrészt megközelíteni a lehető legjobban. Nagyjából sikerül is neki,de nem vívta ki a mester elismerését,ezért nyugtalan is. Nevetségesnek tartom a helyzetet,de megragadom az alkalmat,és megkérem a csajt (mert ő sem több 25-nél!),h adjon nekem képet. Szerencsétlen már nem mert más testhelyzetet keresni a monitoron,az éppen akkor látható módon kinyomtatott egyet,és megkérdezte h jó lesz-e. Mondtam,h persze,mert igazából nekem mindegy melyik oldalról,csak kapjak Róla egy képet!
Gyorsan összekaptam magam,a képet és a kiskönyvemet magamhoz fogtam és egy pillanat alatt kint is voltam a szobából,és ebből a kínos szituációból.
A váróban elővettem újra a képet,és megnéztem közelebbről. Szemből készült,és a koponya formáját figyelve kicsit megijedtem,h biztosan így kell-e kinéznie a kicsimnek. Leginkább E.T. jutott róla eszembe,de rögtön el is szégyelltem magam miatta.
Siettem haza,gondoltam megkeresem kedves védőnőmet,aki mindig olyan készséges,és megkérdezem,h mi a véleménye a képről. Átnyújtom neki gyorsan,és neki is felteszem a kérdést,amit magamnak is. Meglepődve néz rám,és azt mondja: "Hát persze,h így kell kinéznie! Hisz még csak most fog kialakulni az arca a 18.hét tájékán!" Majd félve hozzáteszi:"Ilyenkor még úgy néznek ki,mint E.T.!"
Nagyot nevettünk,és engem hamar ellepett a nyugalom!!!!...
3 megjegyzés:
Csak nem a Szilárd volt ez a doki?!
Ha ő,akkor nem kell leszólni!1 baromi könnyű szülést...és a kisfiamat köszönhetem az ő közreműködésének!Remek orvos és jó szakember!Valóban kicsit laza(szerencsére!!!nem olyan bunkó,mint a többi!)...de csak köszönettel tartozok neki,hisz végignevettük a szülést!
Ha nem ő akkor...mind1!Mindenesetre a Farshid a legjobb orvos jelenleg ott!Ez 100%!
Hihihi E.T.! Ez nagyon jó! Még nem is hallottam! Én Ki(s)bbékának hívtam. :$ A 19 hetes UH-on megkérdeztük a nem dokimat, látja e a nemét! Azt mondta, 50 %, hogy lány! Vááááááááá! Nem mondod??? De különben sem mondja meg, mert ha téved, akkor beperelhetjük! :| He????? Vannak sajnos ilyenek is! :S
Szia Kata! Remélem nem bánod, ha mától olvasgatlak! Augusztusi esküvőnk után jó lenne hasonló érzéseket átélnem, mint most neked, és gondoltam, addig is tájékozódom! Gratulálok a kicsi E.T-hez! :-)))
Megjegyzés küldése