20.hét:
Gondoltam kicsit előbb megyek a genetikai uh-ra a megbeszélt 12 óránál,hátha hamarabb végzek. A kórházba érve és látva,h csak 2 kismama ül előttem,nagyon meg is örültem,h így döntöttem. Negyed óránál többet nem is vártam,mire sorra kerültem,és mikor megláttam az orvosomat,megmagyarázhatatlan nyugalom tört rám. Valahogy éreztem,h minden rendben lesz,és semmi okom az aggodalomra.
Mikor a monitoron újra viszont láttam az én kicsikémet,az tűnt fel leghamarabb,h már nem fér rá teljes egészében! Mostanra csak a kis fejecskéje akkora lett,mint kábé 12 hetesen az egész teste! Ámuldozva meredtem a képernyőre,és figyeltem,h mindent rendben talál-e az orvos.
Minden testrészéről felírták a mért adatokat,de a gerincét nem lehetett egyértelműen kivenni,mert gerinc fekvésű volt,és nem fért úgy hozzá,h alaposan megnézze. Emiatt meg kell nézni 1 héttel később,mert annyi idő alatt megfordul. De megnyugtatott,h ha az AFP vizsgálat eredményéről nem kaptam értesítést,akkor minden rendben lesz a gerincével is,de mindenképpen látnia kell uh-on is.
És hát nem titkolt szándékom volt megkérdezni tőle,h kisfiú vagy kislány lakik-e a szívem alatt.
Kérdésemre mosolyogva jött a válasz,h akinél ma egyértelműen látta,az nem akarta megtudni a baba nemét. Nálam viszont a gerincfekvés miatt nem látja teljesen jól. De azért próbálkozott,nézte jobbról,balról,majd azt mondta,h ilyenkorra már látni lehetne a herezacskókat,ha lennének,de nincsenek! Szóval ő úgy gondolja,h kislány!
Majdnem kicsordultak a könnyeim az örömtől,mert férjemmel együtt titkon kislányra vágyunk. Még ha tudom is azt,h ez még nem 100%-os biztonsággal eldöntött tény,de akkor is nagyon boldog voltam...
1 hét múlva:
Férjem megelégelte,h csak én legeltethetem a szememet a mi kis "Csodánkon",úgyh elintézte,h ezen az uh-on ő is ott lehessen.
Persze azért bennem volt kicsit a félsz,h a kis gerincével valami probléma lesz,ezért férjem a kocsiban nyugtatgatott,h semmi baj nem lesz.
Mikor sorra kerültünk,férjem követett a vizsgálóba,és némán odaállt az orvos mellé,aki nagyon kedves volt vele is,és minden testrészét megmutogatta neki,h kirajzolódjon előtte is a teljes kép. Mosolyogva leste a képernyőt,én meg csak figyeltem,ahogy a büszkeség,és az öröm kirajzolódik az arcán. Sikerült elkapni egy olyan képet,amin felemelte az egyik kezét,mi pedig gondosan megszámoltuk az ujjacskáit!Az az érzés felemelő volt!
Gerinc követhető,minden a legnagyobb rendben!!!!
Na és akkor nézzük csak h igaznak bizonyul-e a múlt heti feltevés. Ügyesen megfordult azóta,úgyh most nagyobb eséllyel mondható ki,amire már nagyon kíváncsiak vagyunk. Az orvos a férjem felé fordult,és a monitorra bökve magyarázta neki: "Itt van a húgyhólyagja,ami alatt lehetne látni a herezacskókat. De nincsenek!"
Gyanú megerősítve: KISLÁNY!... :)
Mikor a monitoron újra viszont láttam az én kicsikémet,az tűnt fel leghamarabb,h már nem fér rá teljes egészében! Mostanra csak a kis fejecskéje akkora lett,mint kábé 12 hetesen az egész teste! Ámuldozva meredtem a képernyőre,és figyeltem,h mindent rendben talál-e az orvos.
Minden testrészéről felírták a mért adatokat,de a gerincét nem lehetett egyértelműen kivenni,mert gerinc fekvésű volt,és nem fért úgy hozzá,h alaposan megnézze. Emiatt meg kell nézni 1 héttel később,mert annyi idő alatt megfordul. De megnyugtatott,h ha az AFP vizsgálat eredményéről nem kaptam értesítést,akkor minden rendben lesz a gerincével is,de mindenképpen látnia kell uh-on is.
És hát nem titkolt szándékom volt megkérdezni tőle,h kisfiú vagy kislány lakik-e a szívem alatt.
Kérdésemre mosolyogva jött a válasz,h akinél ma egyértelműen látta,az nem akarta megtudni a baba nemét. Nálam viszont a gerincfekvés miatt nem látja teljesen jól. De azért próbálkozott,nézte jobbról,balról,majd azt mondta,h ilyenkorra már látni lehetne a herezacskókat,ha lennének,de nincsenek! Szóval ő úgy gondolja,h kislány!
Majdnem kicsordultak a könnyeim az örömtől,mert férjemmel együtt titkon kislányra vágyunk. Még ha tudom is azt,h ez még nem 100%-os biztonsággal eldöntött tény,de akkor is nagyon boldog voltam...
1 hét múlva:
Férjem megelégelte,h csak én legeltethetem a szememet a mi kis "Csodánkon",úgyh elintézte,h ezen az uh-on ő is ott lehessen.
Persze azért bennem volt kicsit a félsz,h a kis gerincével valami probléma lesz,ezért férjem a kocsiban nyugtatgatott,h semmi baj nem lesz.
Mikor sorra kerültünk,férjem követett a vizsgálóba,és némán odaállt az orvos mellé,aki nagyon kedves volt vele is,és minden testrészét megmutogatta neki,h kirajzolódjon előtte is a teljes kép. Mosolyogva leste a képernyőt,én meg csak figyeltem,ahogy a büszkeség,és az öröm kirajzolódik az arcán. Sikerült elkapni egy olyan képet,amin felemelte az egyik kezét,mi pedig gondosan megszámoltuk az ujjacskáit!Az az érzés felemelő volt!
Gerinc követhető,minden a legnagyobb rendben!!!!
Na és akkor nézzük csak h igaznak bizonyul-e a múlt heti feltevés. Ügyesen megfordult azóta,úgyh most nagyobb eséllyel mondható ki,amire már nagyon kíváncsiak vagyunk. Az orvos a férjem felé fordult,és a monitorra bökve magyarázta neki: "Itt van a húgyhólyagja,ami alatt lehetne látni a herezacskókat. De nincsenek!"
Gyanú megerősítve: KISLÁNY!... :)
2 megjegyzés:
Hatalmas Gratula! Persze, Mi, mint kislányos szülők egyáltalán nem vagyunk elfogultak.... ááááá dehogyis! :D
Akkor Apa kösse fel, mert rá fog jönni milyen gyenge is a valóságban! :DDDD
Gratulálok a kicsilányhoz! :-)
Megjegyzés küldése