Szép lassan beköszöntött a tavasz...
Igaz,h nagyon sokat váratott magára,Sándor,József és Benedek sem hozta el azt a bizonyos meleget,és mi csak vártunk,vártunk,de most végre kisütött a nap,csiripelnek a madarak,és készülődünk húsvétra.
Uh vizsgálat és terhesgondozó szakrendelés hetekkel később lesz,most csak az a dolgom,h élvezzem a terhességem,és magamba szívjam a tavasz illatát.
Egyik reggel gondoltam egyet,és benyitottam a ruhás szekrényembe kíváncsiságból,h felmérjem a helyzetet. Van-e olyan ruhám,amit fel tudok még venni,rá tudom-e húzni a pocakomra. Nem tápláltam hiú reményeket a rohamosan növekvő hasam miatt,ugyanis látványosan,napról napra növekszem. Vannak,akik ekkora mérettel szülnek,én pedig még csak most léptem a harmadik trimeszterbe.
Szóval a felsőimet nézegetve,felpróbálva rájöttem,h nem is olyan siralmas a helyzet. Szerencsére sok olyan holmit találtam,amit jótékonyan rugalmas anyagból szabtak,így teljesen be tudom fedni vele magam anélkül,h bárhol elrepedne. Ez nagy megkönnyebbülést okozott,hisz a modern,csinos kismama ruhákért csillagászati összegeket tudnak elkérni a boltban.
Ki is választottam egyet közülük,amit aznap felvettem,és besétáltam a munkahelyemre. (Szerencsére csak 10 perc gyalogútra van tőlünk,ami napi sétának is tökéletesen megteszi.)
Boldogan sétálgattam,szép lassan,h amelyik szomszéd épp kint van,mindenképp lássa,h mekkorát nőtt az én drágám odabent. :) Büszkeségtől dagadó mellel libegtem végig a falun,és közben elgondolkodtam azon,h tulajdonképpen mi is zajlik le a testemben.
Egy aprócska sejt indult növekedésnek,amiből pár hónap leforgása alatt egy kész kis emberke formálódik meg. És mindezt két ember elhatározásából,akaratából és szeretetéből. Sokszor meg sem fordul a fejünkben,h mekkora kincs,mekkora hatalom van a kezünkben,h egy ember létezéséről dönthetünk.
Aztán ott vannak a lelkünkben rohamosan lezajló változások. Hiszen életünkben ez egy állomás,egy mérföldkő,ami örökre megváltoztatja az életünket,és a személyiségünket egyaránt. Nem viselkedünk többé pajkos tinédzserként,akik félvállról veszik az életet,nem is tehetjük. Mert testünkben egy új élet fejlődik,akinek a gondoskodást nekünk kell megadni,ránk fog támaszkodni,a mi segítségünket fogja kérni.
Amit ezután fogunk élni,az egy más élet lesz,tele feladatokkal,kihívásokkal,lemondással,de ezzel együtt tele boldogsággal. Egyszóval más lesz.
Felmerül bennem időnként a kérdés,h vajon képes leszek-e az összes rám háruló feladatot teljesíteni. Hogy helyt tudok-e állni egy olyan helyzetben,amikor nehéz döntéseket kell hoznom,erőt próbáló feladatokat kell megoldanom?
A válasz valószínűleg egyszerű,hisz anyáink,nagyanyáink is meghozták a maguk döntéseit,és sorra nevelték fel gyerekeiket a mostaninál sokkal nehezebb időkben is.
Tehát a feladat csak az,h felfogjuk a tényt,h most mi is anyává válunk...
Igaz,h nagyon sokat váratott magára,Sándor,József és Benedek sem hozta el azt a bizonyos meleget,és mi csak vártunk,vártunk,de most végre kisütött a nap,csiripelnek a madarak,és készülődünk húsvétra.
Uh vizsgálat és terhesgondozó szakrendelés hetekkel később lesz,most csak az a dolgom,h élvezzem a terhességem,és magamba szívjam a tavasz illatát.
Egyik reggel gondoltam egyet,és benyitottam a ruhás szekrényembe kíváncsiságból,h felmérjem a helyzetet. Van-e olyan ruhám,amit fel tudok még venni,rá tudom-e húzni a pocakomra. Nem tápláltam hiú reményeket a rohamosan növekvő hasam miatt,ugyanis látványosan,napról napra növekszem. Vannak,akik ekkora mérettel szülnek,én pedig még csak most léptem a harmadik trimeszterbe.
Szóval a felsőimet nézegetve,felpróbálva rájöttem,h nem is olyan siralmas a helyzet. Szerencsére sok olyan holmit találtam,amit jótékonyan rugalmas anyagból szabtak,így teljesen be tudom fedni vele magam anélkül,h bárhol elrepedne. Ez nagy megkönnyebbülést okozott,hisz a modern,csinos kismama ruhákért csillagászati összegeket tudnak elkérni a boltban.
Ki is választottam egyet közülük,amit aznap felvettem,és besétáltam a munkahelyemre. (Szerencsére csak 10 perc gyalogútra van tőlünk,ami napi sétának is tökéletesen megteszi.)
Boldogan sétálgattam,szép lassan,h amelyik szomszéd épp kint van,mindenképp lássa,h mekkorát nőtt az én drágám odabent. :) Büszkeségtől dagadó mellel libegtem végig a falun,és közben elgondolkodtam azon,h tulajdonképpen mi is zajlik le a testemben.
Egy aprócska sejt indult növekedésnek,amiből pár hónap leforgása alatt egy kész kis emberke formálódik meg. És mindezt két ember elhatározásából,akaratából és szeretetéből. Sokszor meg sem fordul a fejünkben,h mekkora kincs,mekkora hatalom van a kezünkben,h egy ember létezéséről dönthetünk.
Aztán ott vannak a lelkünkben rohamosan lezajló változások. Hiszen életünkben ez egy állomás,egy mérföldkő,ami örökre megváltoztatja az életünket,és a személyiségünket egyaránt. Nem viselkedünk többé pajkos tinédzserként,akik félvállról veszik az életet,nem is tehetjük. Mert testünkben egy új élet fejlődik,akinek a gondoskodást nekünk kell megadni,ránk fog támaszkodni,a mi segítségünket fogja kérni.
Amit ezután fogunk élni,az egy más élet lesz,tele feladatokkal,kihívásokkal,lemondással,de ezzel együtt tele boldogsággal. Egyszóval más lesz.
Felmerül bennem időnként a kérdés,h vajon képes leszek-e az összes rám háruló feladatot teljesíteni. Hogy helyt tudok-e állni egy olyan helyzetben,amikor nehéz döntéseket kell hoznom,erőt próbáló feladatokat kell megoldanom?
A válasz valószínűleg egyszerű,hisz anyáink,nagyanyáink is meghozták a maguk döntéseit,és sorra nevelték fel gyerekeiket a mostaninál sokkal nehezebb időkben is.
Tehát a feladat csak az,h felfogjuk a tényt,h most mi is anyává válunk...
2 megjegyzés:
De szépen körülírtad! :) Irigylésre méltó, amin most keresztül mész. A terhesség számomra életem legszebb szakasza volt, amikor még önző módon tényleg csak az enyém volt... persze az az érzés, amikor látom Apával kézen fogva sétálni... szintén szívet melengető... Úgyhogy azt ne hidd, hogy önző vagyok, de az egy másik élet volt. És a köldökzsinór nagyon rövid lesz, nagyon sokáig. :)
Szia! Elhiszem, hogy büszke vagy rá, biztos én is az lennék!! Egy sok mindent eltakaró hideg tél után annyira jó ez a jó idő, főleg, hogy a picurka sokat nőtt azóta, és már szemmel is jól látható. Biztos sokan megnézik a pocakodat, legalábbis én meg szoktam nézni a kismamákat! Olyan aranyosak! :-)))
Megjegyzés küldése